|
A sportjoggal kapcsolatban szinte kivétel nélkül mindenki megjegyzi, hogy interdiszciplináris, azaz keresztülfekvő jogág. Ezen megjegyzés azonban gyakran csak felületesen szemlélteti mindazt, ami e fogalom mögött ténylegesen megjelenik és a gyakorlatban is azt a dinamikus, változatos jellegét mutatja meg a sportjognak, amellyel akár a pályákon is találkozhatunk. Már túllépett a jog azon a kérdéskörön, hogy van-e értelme egyáltalán sportjogról beszélni. A sport jelenléte a jog világában 1996 óta – első Sporttörvényünk óta – tény, gyökerei azonban jóval korábbra nyúlnak vissza, hiszen a szabályozására vonatkozó normák – ugyan nem önálló törvényjelleggel – de jelen voltak.
A sport(jog) egyik legfontosabb jellemzője az önszabályozás. A sport különböző „szakmai” testületei, a sportszövetségek fejlesztették e terület normáit. A társadalom-szociológiai elemek mellett az igazgatási-szervezési-rendészeti (államigazgatási), az egészségügyi, és a közgazdasági vonatkozások is számottevők, a jogi elemeken belül az egyes magánjogi és a közjogi (ezen belül költségvetési, önkormányzati) és akár büntetőjogi vonatkozások is nagy jelentőséggel bírnak. Ezt a sokszínűséget tárgyalja a kiadvány.
A könyv a Miskolci Egyetemen 2014-ben megvédett A sportjog mint sajátos szakjog című PhD értekezés átdolgozott és bővített változata, amely részletesen mutatja be a sportjog kialakulását, helyét és szerepét a magyar jogrendszerben.
Szerző: Tóth Nikolett Ágnes
|
